Reggel fél hétkor derült ki, hogy a nagyobbik gyerek nadrágja megint rövid lett. Két hónapja vettük, és most a bokája fölött végződik, pedig a mosógépet azóta is negyven fokon járatom miatta.
A szekrény alsó polcán áll a doboz, amibe a kinőtt ruhák kerülnek. Ősszel mindig ugyanaz a menet: kirakok mindent az ágyra, felpróbáltatom vele a tavalyi holmit, aztán a fele megy a dobozba, a másik fele pedig marad még egy szezonra.
Amit évek alatt megtanultam, az az, hogy a vastag, sűrű szövésű pamut kibírja a második gyereket is. A vékonyabb, olcsóbb darabok viszont a tizedik mosás után elveszítik a formájukat, a nyakuk kitágul, és semmi értelme eltenni őket. A pulóvereknél ugyanez a helyzet a kötés sűrűségével: ami elsőre puhább és lágyabb, az általában két hónap múlva már bolyhosodik a könyöknél.
A doboz cipelése a spájzba pont az a mozdulat, amitől a derekam ilyenkor meggondolja magát. Guggolás, felemelés, elfordulás, és mindezt reggel fél hétkor, még kávé előtt.
Aznap az irodában panaszkodtam is eleget, mire a kolléganőm egy mondattal lezárta a témát.
„Én már régen nem a matracot cserélgetem, hanem a hátamat viszem el rendszeresen.”
Ő két éve jár rendszeresen kezelésre, és a karmathaimasszazs.hu oldalát is ő küldte át nekem még aznap délelőtt. Nálam ez azért ült be, mert a matrac tényleg új, a párna is új, és mégis minden reggel ugyanúgy indul a nap.
A kisebbik gyerek egyébként tizenöt kiló, és naponta legalább hússzor kerül a karomba. Öltöztetéskor, a lépcsőn, az autós ülésbe be és ki, meg akkor, amikor egyszerűen nem akar menni. Ez a fajta terhelés nem is akkor fáj, amikor csinálja az ember, hanem este, amikor végre leül.
A kolléganőm az olajos masszázst ajánlotta, mert szerinte a száraz, nyújtós vonal az én esetemben túl kemény lett volna elsőre. Ez a kezelés a svédmasszázsra hasonlít a legjobban, gyúró, nyomó és simító mozdulatokból áll, csak a sorrend és a felépítés thai koreográfiát követ.
A masszőr gyógynövényes olajjal dolgozik, ami magától is melegít egy kicsit, és az egész test végigjárása egy irányba halad. Nekem az elején azt kellett megszoknom, hogy nem a fájó pontot nyomkodják, hanem körülötte oldják ki a merevséget. A második negyedóra környékén hagytam abba a figyelést, és onnantól már csak arra emlékszem, hogy valaki halkan becsukta az ajtót.
A Karma Thai masszázs szalonjában az elején végigkérdezték, mennyit ülök, mennyit emelek, és hol szokott jelentkezni a fájdalom. Amikor elmondtam, hogy egy tizenöt kilós gyerek a napi edzőpartnerem, a masszőr bólintott, és a derekam mellett a vállamra is rászánt egy kört. Ezt nem én kértem, hanem ő vette észre.
Az olajos masszázs 60, 90 és 120 perces változatban is kérhető, én elsőre a rövidebbet választottam, mert nem tudtam, mennyi lesz sok. Utólag azt mondom, hogy másodszorra érdemes volt hosszabbat kérni, mert a derekamnál a fél óra után kezdődött az érdemi rész.
Az olajos kezelésnél alsóneműben van az ember, ezt előre elmondták, és jó volt tudni, hogy nem kell semmit vinni magammal. Zuhanyzás után illik érkezni, ennyi a felkészülés.
Másnap reggel ugyanúgy megemeltem a dobozt a spájzban, csak nem éreztem közben, hogy valami elmozdul a derekamban. Este pedig nem a kanapén ülve vártam, hogy elmúljon, hanem lefürdettem a kicsit, és utána még kirámoltam a mosógépet is.
Az olajos masszázs azóta havi egy fix pont nálam, és a kolléganőm ezt egyetlen mondattal kommentálta, amikor legközelebb bementem az irodába.
„Na ugye, hogy nem a matracon múlt.”
A gyerekruhák válogatásánál mindig azt nézem, hogy egy darab kibírja-e a második gyereket is. A kolléganőm mondata óta ugyanezt gondolom magamról, és a Karma Thai masszázs havonta egyszer pont ezt a célt szolgálja nálam.